Az öngondoskodás és a pénzügyi kultúra
Az öngondoskodás egyfajta szemléletet jelent: tervezzük meg az életünket, pénzügyeinket, optimalizáljuk adózás, örökösödés, életvitel szempontjából. Költsünk tudatosan, szerezzünk ismereteket a pénzügyi termékekről, szolgáltatásokról, vegyük igénybe szakemberek, tanácsadók szolgáltatásait - éljünk magabiztosan!
A pénzügyi ismeretek nem bonyolultabbak, mint korunk korszerű autói, háztartási gépei, szórakoztató elektronikai cikkei, ezekről mégis sokkal többet tudunk, többször beszélünk róluk egymás között, utánaolvasunk, próbáljuk megismerni az újdonságokat. Ha megpróbáljuk egy „külső könyvvizsgáló” szemével átnézni a „családi főkönyvet”, a „pénzügyi jelentést”, akkor rá fogunk jönni, hogy sok esetben érdemes változtatni, tudatosabbá, gazdaságosabbá tenni működésünket, és akkor nem csak az vezérli megélhetésünket, hogy havonta valahogy „kijöjjünk” a fizetésünkből.
A PÉNZÜGYI TERVEZÉS = ÉLETTERVEZÉS
A pénzzel mindenki tud bánni, legalábbis ami az elköltését illeti. Más a helyzet akkor, ha gazdálkodni kell vele. A legtöbb háztartás bevételi és kiadási sémája (cash-flow) egyszerű, a pénzügyi elképzeléseire jellemző a rövid távúság és a stratégia teljes hiánya. A bevételi oldalon rendszerint csak munkajövedelem áll, amely havi rendszerességgel érkezik, és a mértéke ritkán változik.
Az élet igazságtalanságaihoz (ha vannak ilyenek) tartozik, hogy a jövedelem növekedése lassú folyamat, szemben a csökkenésével, ami hirtelen, és legtöbbször igen nagymértékű. A negatív oldalon rendszeres és eseti kiadásokat különböztethetünk meg. Jellemző módon a folyó költségek maguktól nemigen csökkennek, ám időnként drasztikusan megugranak (már megint igazságtalanság), ami jó vagy rossz eseményekkel is összefügghet.
Mind a bevételi mind a kiadási oldal ingadozik tehát az idők folyamán. Ez nem szenzációs felfedezés, idáig már mindenki eljutott.
Éppen ezen a ponton található azonban a „pénzügyi intelligencia” határsorompója. Itt nem szabad megállnunk, kiadva az életjelszót: „majd csak lesz valahogy” (= nem lesz sehogy)!
Intsünk hát búcsút az átlagháztartások 95%-ának, és haladjunk tovább!